Az utolsó 3 napot Párizsban töltöttük el. Sikerült egy a központban található, viszonylag olcsó Best western hotelt foglalni. Állítom, hogy a világ legkisebb liftje található a szállodában, max egy ember egy kisebb bőrönddel fér be, és ennyi. Ami még kellemes meglepetés volt, hogy kaptunk egy welcome drink-et is, és mindennap csomagoltak szendvicset, ásványvizet, gyümölcsöt és chipset-ebéd gyanánt.
Párizs megér egy misét! De nem kisgyermekes családnak. Az igaz, hogy a metróhálózat behálózza az egész várost, de szinte sehol nem található lift. Igencsak meg lehet izmosodni Párizs alatt, 2x átszállás oda-vissza felért egy kisebb edzéssel. Nem baj, az Eiffel toronyért mindent megtettünk.
A három napba elég sok mindent belesűrítettünk ahhoz képest, hogy közben két kisgyermeket cipeltünk. Először is egy kis séta a sokak szerint a világ leghíresebb utcáján: a Champs-Élysées-en. Nagyon nem tudtuk átvenni az utca hangulatát, metsző, hideg szél fújt, úgyhogy hamar próbáltunk valami menedéket keresni. Meg is találtuk azt egy Louis Vuitton boltban.
Hihetetlen árakat láttunk itt, de ami még elképesztőbb volt, hogy sorban álltak a vevők a pénztárnál, alig győzték az eladók a kiszolgálást!!
Utunk ezután Európa legnagyobb diadalívéhez: az Arc De Triomphe-hez vezetett. Napóleon idején kezdődött az építése, de csak 1836-ban fejezték be.
Másnap a világ leglátogatottabb múzeumába: a Louvre-ba néztünk be. Akkora a múzeum, hogy az a 3 dolog megnézése is (ami minket érdekelt) több órába került. Lenyűgöző, monumentális, mindenkinek látnia kell. És minimum 2 napot kell rászánni.
Következő állomás a Notre Dame volt. Belülről is fenséges, sajnos fel nem tudtunk menni, mert nem volt erőnk/időnk kivárni a sort.
Másnap a csodálatos szépségű Savré-Coeur bazilikát néztük meg.
Majd a bazilika lábánál található Pigalle negyedben időztünk egy kicsit. Itt található a Moulin Rouge is, persze hogy oda is elnéztünk. :)
Aztán az idő esősre fordult, így pont jókor jött egy kis hajókázás a Szajnán. Ekkor pillantottuk meg először az Eiffel tornyot, ami Kincsőnek katartikus élményt jelentett.
Az utolsó nap végül közelről is megcsodálhattuk ezt a különleges építményt. ibi és Kincső még meg is mászta egy darabig, de a hatalmas sor miatt nem tudtak a csúcsra felmenni. Addig én meg hadakoztam a bóvli árusokkal a torony lábánál. Iszonyú sokan vannak, és nagyon erőszakosak, nem csoda, hogy mindennaposak az atrocitások a rendőrök ill. a zugárusok között.
Utána pedig vissza a repülőtérre, és irány haza Svédországba. Tömör, tartalmas, fárasztó volt ez a hét. De megérte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése