Blacksås

A múlt hétvégén kihasználtuk a „relatíve” jó időt, fogtam Kincsőt, és elmentünk megmászni a Blacksåst(http://www.lansstyrelsen.se/gavleborg/amnen/Naturvard/skyddadnatur/Naturreservat/hudiksvall/Blacksas/). Ez a megye egyik leghíresebb természeti látványossága. Tulajdonképpen egy természetvédelmi területről van szó, ahol egy hegy: Blacksås a felkapott turista desztináció. A hegy tetején gyönyörű kilátás van a környékre, még a 25 km-re lévő Hudiksvall és a tenger is nagyon szépen látszik. Különlegessége továbbá, hogy a hegy egyik oldala tulajdonképpen egy függőleges „fal”, fent a hegztetån meg nincs semmi kerítés vagy korlát, de még egy figyelmeztetés sem, hogy még egy lépés, és akko 500m zuhanás.

Két út vezet felfelé: egy hosszabb, lankásabb és egy kicsit rövidebb, de jóval meredekebb. Igazából nem tudtam, hogy melyiken indultunk el, de rövid időn belül kiderült, hogy a meredek kaptatót kezdtük meg. Szerencsére Kincső élvezte az utat, ügyes is volt, úgyhogy Blacksås kipipálva!

Hazafelé meg belebotlottunk egy jávorszarvasba. Kb 200 méterre lehetett tőlünk, egyből észrevett minket, és elkezdett mereven bámulni. Kiváncsi voltam, mikor fut be az erdőbe, ki is szálltam a kocsiból, elkezdtem kiabálni, meg hadonászni, de csak nem futott el, csak nézett, bámult minket.

Nem is tudom, miért tekintik a vadászok nagy dicsőségnek, amikor kilőnek egy jávorszarvast. Szerintem nincsen semmi sportértéke annak, amikor az ember kilő egy több száz kilós, mozdulatlan állatot.
Meg egyébként is, bármilyen állat vadászása szerintem elitélendő dolog!
De nem így gondolják a svédek. Szezonban rengetegen vesznek ki szabadságot, és mennek 1-2 hétre vadászni. A lapok meg tele vannak különböző, vadászattal kapcsolatos hírekkel. A legutóbb például egy 20! éves lányt mutattak be, aki lelőtte élete első jávorszarvasát.