Hazajöttünk!

Hát, itthon vagyunk! Péntek hajnalban szültünk, és a vasárnapi ebédet már otthon ettük meg. Egy kis élménybeszámoló az utóbbi két napról!

Csütörtökön, szinte egész nap kirándultunk. Jó rögös utakat választottunk, hátha beindul a szülés. De talán még kevesebb fájása volt, mint előtte.
Este 23 után jött az első fájás. Már akkor gyanús lett, hiszen jóval fájdalmasabb, hosszabb volt, mint előtte a jósló fájások. Aztán 10 perc múlva megint jött, majd egyre sűrűbb lett. Már éjfél előtt benn voltunk a kórházban, addigra már 5 perces, erős fájások voltak. CTG, méhszájvizsgálat: 6 cm, papírvékony. Hurrá, nagyon szépen haladunk. Hajnal 2-re elfolyt a magzatvíz, és eltűnt a méhszáj. Perfekt. Most már csak arra kell várni, hogy lejjebb jöjjön a buksi.
Ami aztán nem jött le 2 óra alatt, jó fájások ellenére sem. Közben egy kicsit kakis is lett a magzatvíz, úgyhogy császármetszés mellett döntöttünk.
Gerincérzéstelenítés mellett történt a műtét, amitől Ibi egy kicsit félt. De kár volt félnie, minden úgy ment, ahogy a nagykönyvben meg volt írva. Az apuka is benn lehet a műtétnél, hatalmas élmény, amikor a kiemelés után egyből a kezünkbe vehetjük a csöppséget. Közben kiderült, hogy a köldökzsinór 2x a nyak köré volt csavarodva, ezért nem tudott a buksi lejjebb jönni a szülőcsatornába.
Műtét után vissza a szülőszobára, Kinga végig velünk volt. Egy kis idő után elvitték megmérni: 4220g, 53 cm. Nem igazán Ibinek való méret.(folyt. köv.)