A hering tavasszal és ősszel jelenik meg a partok mellett, és persze mi másért, ha nem a szex miatt, és ilyenkor hatalmas rajokban „hancúroznak” a vízben. A hidegebb vizeket szeretik, ezért is részesítik előnyben a Csendes- illetve az Atlanti óceán északi részét, és persze a Botteni-öblöt is. Nem nagy halról van szó: átlagosan 15-20 cm hosszúak, időnként elérik a 30 cm-t is.
Ilyenkor hatalmas emberáradat jelenik meg a partokon, és elkezdődik a pecázás. Szorosan egymás mellett állnak az emberek – mint a heringek – és lóbálják a lóbálnivalót. És ezt úgy képzeljétek el, hogy a horgon még csali sincs!
Egy speciális, heringhalászásra kitalált pecabotot képzeljetek el, a damilon 5 horog van, rajtuk valami kis színes bigyó – ez a csali. Bedobsz, időnként kicsit kihúzod a botot, és jó eséllyel van is rajta zsákmány. És nem ritkán mind az öt horgon! Igen, ezek a buta halak harapnak a színes horogra, hihetetlen élmény, amint szeded ki a halakat – üres horgokkal!
Sokat nem kell ácsorogni, rövid idő alatt összegyűjthet az ember egy vödörnyi halat. Az elkészítése meg nem ördöngös: decapitatio, median laparotomia, evisceratio . Majd egy kis paprikásliszt, egy kis sütés, és lehet tálalni. Mennyei!
Persze ha megkérdezel egy svédet, akkor kb. 250 ezer elkészítési módot tud kapásból. Imádják is, az egyik legfontosabb ételük. Egészségükre!
Nem csoda, hogy ilyenkor zsúfolásig van a kikötő lakókocsikkal: néhány nap alatt meg lehet pakolni a fagyasztót különösebb erőfeszítés nélkül. Na, megyek én is pecázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése