Buszsofőrként, pincérként vagy kőművesként dolgozó – orvosi végzettségű – bevándorlók közül toboroztak hatvanöt doktort Nyugat-Svédországban. „Egyéves nyelvtanfolyamon vettek részt, felfrissítették a szaktudásukat, és orvosként kaptak állást. Mindez sokkal kevesebbe került, mint hat-hét évig oktatni valakit, aztán arra várni, hogy elegendő tapasztalatot szerezzen” – vázolta Cecilia Malmström belügyi EU-biztos, hogyan képzeli a sikeres befogadást.
A valóság persze nem ilyen rózsás, különösen válság idején, de az Európai Bizottság most arról győzködi a tagállamokat: a gazdaság talpra állításához igenis szükségük van a bevándorlókra. „Annyi körülöttünk a szakértelem. Tapasztalt mérnökök és orvosok takarítják a lépcsőházainkat, olyan munkát végezve, amelyhez egyértelműen túlképzettek” – figyelmeztetett Malmström. Annyit azért elismert, hogy az utóbbi években az idegengyűlölet az olyan hagyományosan befogadó tagállamokban is erősödött, mint Svédország (az EU-biztos szülőhazája).
A félelmek-félreértések megjelennek a legújabb Eurobarometer-felmérésben is (amelyhez ezúttal vitacsoportokat is bevetettek, és mélyinterjúkat készítettek). Miközben sokan azt állítják, hogy a bevándorlók elveszik a munkalehetőséget a helyiektől, szintén sokan örvendeznek, hogy azokat a feladatokat is elvégzik, amelyekhez a helybélieknek nem fűlik a foguk. Emellett gyakori panasz, hogy a külföldről érkezők nem tesznek eleget az adott ország nyelvének elsajátításáért.
A nyerő négyes – a beilleszkedést segítő négy legfontosabb dolog – az „idegenek” és a helyiek szerint is ugyanaz: 1. beszélni a nyelvet; 2. állást szerezni; 3. a helyi kultúrát tiszteletben tartani; 4. a tartózkodást legalizálni. Mindjárt megvannak tehát a területek, amelyekre a tagállamoknak összpontosítaniuk kellene. Más kérdés, hogy a gyakorlat nem éppen ezt mutatja: a bevándorlók végzettségét sokszor nem ismerik el, ha pedig foglalkoztatják őket, éhbért fizetnek nekik.
S hogy mit tehet az Európai Bizottság? Noha a bevándorlók integrációja alapvetően a tagországok hatásköre, egy kis „lökést” azért a brüsszeli testület is adhat: ösztönzi például a nemzeti politikák összehangolását, a legsikeresebb kezdeményezések elterjesztését, és pénzügyi támogatással is megpróbálja vonzóbbá tenni az ügyet.
/Forrás: Webdoki/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése